Élt egyszer egy lány, aki nagyon szerette az állatokat mondhatni születésétõl kezdve.

Idézet Tõle:

„Egész kicsi korom óta állandóan állatok vesznek körül, minden bajba jutott egyedet hazacipeltem, a szüleim egyre nehezebben viselték, mert a tanulás rovására ment, majd mikor már a kádban is békák voltak, anyum kiakadt Apukám mindig azt mondta, h egyedül sajnos nem mentheted + az egész Világot, de kitartóan mellettem áll a mai napig is.”


Személyesen sosem találkoztunk, igaz egyszer mindketten ott voltunk azon a helyen, ami nagyon sokat jelent mindkettõnknek, a Noén. De éppen beszéltem valakivel és nem mert odajönni, amit nagyon sajnáltam, hiszen készültem, hogy személyesen is beszélhessünk, megismerhessem Anitát. Azt a nagyszerû lányt, aki örökbe fogadta Dakotát, azaz Dakit ahogy Õ hívta.
Szerencsém volt látni õket, amikor az ismerkedésük kapcsán mentek sétálni. Lenyûgözõ volt az a látvány, ahogy mentek a kapu felé, az az összhang ember és állat között, az összetartozás gyönyörû látványa volt. Késõbb mikor mentem haza ott játszottak a mezõn azt sosem felejtem el. Egy visszahúzódó Dakota, aki megnyílik a fiatal lánynak, önfeledten játszanak.




Sokat írogattunk egymásnak, mesélte, hogy daganata volt Dakinak és drukkoltunk, hogy idõben el legyen kapva a betegség. Amikor az implantátumot kellet kivenni, egy korábbi operáció kapcsán, akkor is hasonló volt a tünet mintha daganat lenne. De hatalmas volt a megkönnyebbülés, mert nem az volt.
A rengeteg jó élményét is megosztotta velem, mikor úszni mentek vagy a születésnapot. Annyira jó ilyet látni, amikor egy harmadik gazdás kutya boldog, biztonságot adó, szeretõ gazdához kerül. Aki nem hátrál meg, ha probléma merül fel vagy ha orvosi segítség kell.








Anita egy igazi Angyal volt, nem csak azért, mert örökbe fogadta Dakotát és mert imádta, szerette az állatokat- számtalan hüllõje is volt a kutyákon kívül-, hanem az örökbefogadás elõtt és azóta is rendszeresen kijárt a Noé állatotthonba. Jött, segített, hozott ajándékot a kutyáknak. Tavaly karácsonykor még velünk volt, együtt ünnepeltünk. Coni hercegnõt külön imádta.



Egy födi Angyal eltávozott a felhõk közé fiatalon hirtelen égi Angyalként tekint ránk.





Ahányszor Rád gondolok, Anita ezt érzem. Úgy gondolom, vagyunk ezzel így páran s nem étjük miért éppen Téged ragadott el. Elfogadni nagyon nehéz.

Hagyott örökséged Dakota sorsát a szívünkön viseljük.

Ég veled!